Qalqilya Északi Ellenőrzőpont (North Terminal)

Hetente kétszer a szomszédos Qalqilya város határában lévő ellenőrzőpontnál kísérjük figyelemmel, amint átlag 3000 munkás átmegy Izraelbe dolgozni. Mióta felépült a várost majdnem teljesen körülölelő fal, a Qalqilya északi részén található ellenőrzőpont (arabul Ma’bar) az egyetlen átjárási lehetőség Izraelbe a régióbeli Palesztin lakosság számára (lásd előző bejegyzés térképét).

A Ma’bar kapui hajnali négykor nyílnak. Ilyenkor már több száz ember áll sorba, több-kevesebb türelemmel várva, hogy a forgóajtón a lámpa zöldre váltson. Akik 7:00 órára járnak dolgozni már hajnali fél három körül beállnak a sorba, hogy a tolongást, és az emiatti késedelmeket elkerüljék. Az első forgóajtó után a belépőnek át kell haladnia egy fém-detektoron, majd további két forgóajtó után egy további fém-detektoron, ahol a belépő csomagját is ellenőrzik.

Minden Izraelben dolgozni kívánó palesztinnak rendelkeznie kell a megfelelő munkavállalási engedéllyel és egy izraeli belépéshez szükséges mágneses személyi igazolvánnyal. Ezek felmutatása, valamint az illető tenyérlenyomatának ellenőrzése zárja az ellenőrzőponton át vezető „zarándoklatot”. Ha minden rendben megy, és jól működik mindkét fém-detektor és négy tenyérlenyomat ellenőrző szerkezet – más szóval, sehol nincs fennakadás, az első forgóajtótól a tenyérlenyomat ellenőrzéséig körül-belül 10-15 perc alatt lehet eljutni. Ha minden rendben megy…

Ebben a hónapban sokszor nem mentek rendben a dolgok. Vasárnap, a hét első munkanapján, már az első forgóajtónál fennakadtak az emberek. 6-9 embert engedtek át egyszerre, a forgóajtót két-percenként lezárva. Az első két óra alatt mindenki viszonylag nyugalommal várta a sorát. Néhány önjelölt szervező próbálta rendre igazítani azokat, akik ki-kilábaltak a sorból. Pontban 6:00 órakor elfogyott a türelem! Mintegy vezényszóra a tömeg megindult a forgóajtó felé (lásd a videóklippet). Egymást nyomva-gyúrva próbáltak egyre több embert bepréselni a forgóajtóba, még inkább lelassítva az előrehaladást. A qalqilyai ellenőrzőpontnál mindig előreengedik a nőket, de amikor a gyúródás elkezdődik, ők félreállnak az útból, megvárva, amíg a nyugtalan tömeg átküzdi magát az akadályokon.

Nekünk, Ökumenikus Kísérőknek az a feladatunk, hogy jelentsük a katonaság által működtetett ú.n. Humanitárius Segélyvonalnak, ha bármilyen rendellenességet észlelünk. Legtöbbször a válasz annyi, hogy „ellenőrizzük a helyzetet,” de a szolgálatos katonáknak rögzíteniük kell minden bejelentést. Az ellenőrzőpont izraeli oldalán egy izraeli női békeszervezet, a Machsom Watch (Ellenőrzőpont Megfigyelők) tagjai végeznek hozzánk hasonló szolgálatot. Szükség esetén, Izraeli állampolgárként ők kapcsolatba léphetnek a legfelsőbb katonai vezetéssel is. Egymással szorosan együttműködve próbálunk nyomást gyakorolni a rendszert működtető illetékes szervekre: ha elfogadjuk, hogy szükség van ilyen ellenőrzőrendszerekre, akkor legyen biztosítva azok folyamatos, és gördülékeny működtetése. Például, az ellenőrzéshez szükséges felszerelés legyen működőképes, valamint a rendszert irányító személyzet szakszerűen és emberségesen végezze feladatát.

Múlt vasárnap a gyúródás egy kerek órán keresztül tartott, az első fém-detektornál felügyelő katona kiáltozása és a türelmetlen tömeg morajlása közepette. Ha kitör a káosz, a 3000 embernek 2 óra helyett akár 5 órába is telhet az átkelés az izraeli oldalra. A többségnek naponta kell elszenvednie az ellenőrzőpontnál uralkodó embertelen körülményeket. A 2002-ig virágzó kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező városban a fal miatt kialakult szorongató gazdasági helyzetben nem kérdés, hogy a lakosok vállalják-e a nehézségeket és megaláztatást.

Akik itt sorban állnak elmondhatják, hogy ők a szerencsések; Qalqilya régió lakosságának azon töredéke, akik kaphatnak munkavállalási engedélyt Izraelbe, és családjuknak elő tudják teremteni a mindennapi betevő falatot! A környező falvakban 70%-ot is elérő munkanélküliséget figyelembe véve, számukra a gyötrelmes átkelés egy életmentő lehetőség.