A kapuk

Jayyous szélében a Zöld Határtól – Izraelt a Palesztin területektől elválasztó 1948-as ENSZ által meghatározott határvonal – 6 kilométerrel keletebbre kanyarog a fal. A gazdák két mezőgazdasági kapun (agricultural gate) keresztül tudják megközelíteni a Zöld Határ és a fal közé szakadt földjüket, az északi és déli kapukon (lásd a 943. és 979. számú kapukat a térképen). Feltéve, ha kapnak engedélyt az átkeléshez.

A fal megépítése utáni első két évben szinte minden földdel rendelkező gazda kapott egy két-éves engedélyt. Idővel azonban egyre több akadályba ütközött az engedélyét kiváltani kívánó földművelő. Az a gazda, aki ma féléves engedélyt kap, boldog embernek tekintheti magát. Legtöbben egy és három hónapos engedéllyel rendelkeznek.

Gazdálkodni ilyen intervallumokban kegyetlenül nehéz. A termőföld gondozása, és a betakarítás nem követi az izraeli hatóságok által kiszabott egy vagy három hónapos ciklusokat. Abu Azzam, a házigazdánk tavaly úgy tudta az olajbogyótermést begyűjteni, hogy napszámosokat fogadott az októberi szüret idejére. Neki épp akkor nem volt engedélye. A mostani hat hónapos engedélye szeptember közepén jár le. Lehet, hogy az idei szüretre kénytelen lesz újra a mások segítségét igénybe venni. Abu Azzam azon kevesek közé tartózik Jayyousban, aki meg tudja fizetni a napszámosokat, amikor épp nincs engedélye. A gazdák többségének nem telik erre. Abed, egy helyi taxi sofőr 5 éve „váltott szakmát”. „Családomnak gondját kell viselnem. Nem ülhettem tétlenül, várva, hogy hátha valami változik,” mondja Abed, aki 5 éve nem látta a földjeit.

Jayyousban több mint 500 családot érint a fal következtében létrejött helyzet. Ökumenikus kísérőként egyik fontos feladatunk, hogy a mezőgazdasági kapuknál biztosítsuk a gazdák számára az akadálymentes átkelést. Például, biztosítsuk, hogy a kapukat időben kinyitják a szolgálatos katonák. Az északi kapu naponta háromszor van nyitva; reggel 7-től másfél órára, délben egy órára és délután 5-kor egy fél órára. Aki lekési a nyitvatartási időpontot, aznap nem mehet ki a földjére. Az engedélyek mindig egy adott kapura vonatkoznak; az illető gazda csak azt a kaput használhatja, akkor is, ha a földje egy másik kapuhoz van közelebb. Ihmad, egy 60-70 közötti gazda néhány hete többször is megpróbálkozott átkelni az északi kapunál, mert ehhez van közel a földje, és a búzatermést könnyebben haza tudta volna hozni szamár által vont kis szekerén. Engedélye a déli kapura szólt, de párszor átengedték a katonák az északinál is. Míg egy csütörtökön az aznap szolgálatos katona úgy döntött, hogy eddig tartott a jóindulat! Ihmadot eltanácsolták a déli kapuhoz, ami csak háromnegyed 9-kor nyit 15 percre, és onnan kis szekérrel két órába telik átkelni az északi kapu mellett levő földjére. Mind az én, mind a falubeliek kísérlete, hogy meggyőzzük a katonát, engedje át Ihmadot (akinek még 2 napra lett volna szüksége, hogy az aratást befejezze) az északi kapunál, aznap sikertelennek bizonyult.

A mezőgazdasági kapunál szolgáló katonák (tartalékosok, akik már befejezték a kötelező 3 éves katonai szolgálatukat, és évente 1 hónapig kiegészítő, fizetett alkalmazottjai a hadseregnek) többsége egyetért azzal, hogy a „kapu/engedély rendszer” embertelen; a helyi lakosság életét szükségtelenül megnehezíti. „Mi szeretjük ezt az egy hónapos fizetett vakációt. Finom bio ételeket eszünk (a gazdák nem használnak vegyszereket) és az emberek 90%-ával semmi gond sincs,” nyilatkozta egyik katona egy reggeli monitoring alatt.

Ami egyeseknek egy hónapos vakáció, másoknak keserves küzdelem a megélhetésért. A kegyetlen helyzet ellenére azt tapasztaljuk, hogy a jayyousiak nem adják fel. Történeteikből nem a megkeseredettség vagy a megtörtség hangja szól. Düh, és felháborodás néha – úgy vélem, joggal. De cinizmus helyett a minket körülvevő végtelenül vendégszerető közösség türelemmel és kitartással éli meg ezt a helyzetet. Mustafa, egy déli kapu mellett lakó gazda (aki elveszített 35 dunamnyi /35000nm földet, amikor a fal épült, és további 30 dunamnyi földje a fal „rossz oldalán” maradt, ahova nincs engedélye) nyilatkozta: „Semmilyen rendszer nem tart örökké. Én türelmes ember vagyok, kivárom, míg ez is véget ér.”

A Mustafából és a hozzá hasonló Palesztin gazdákból sugárzó szépséges
belső erő minket, nemzetközi békeszervezetek tagjait is megerősít a megszállás megszüntetéséért folytatott, néha reménytelennek tűnő közös küzdelmünkben. Ez a lelki erő megható bizonyságtétel arról, hogyan lehet ellenállni gonosz, és igazságtalan rendszereknek.